Éjszaka van, a hold ezüstsugarai megvilágítják a sűrű erdőt, melyben
száz meg száz szellem kutat élelem és ékkőszilánkok után. Egy fa alatt
két furcsa személy ül várakozva. Az egyiküknek szellem formája van, a
másik meg egy papnő ruhába öltözött lány, kb 16 lehet és szerelmesen
nézi a vele szemben ülő szellemet.
-Inuyasha, szerinted mikor érnek már vissza Sangoék?
-Fogalmam sincs Kagome, gondolom azután, hogy megtalálták Kohakut.
-Értem. Valahogy olyan rossz érzésem van... Gonosz jelenlétét érzem
közeledni, de még messze van.
-Én nem érzek semmit. -felelte Inu hitetlenül.
-Ha te mondod...
-A francba ez Naraku szaga! Mikor jönnek már vissza Sangoék?! Egyedül
nem tudom megvédeni Kagomét! -gondolta magában Inuyasha.
-Miért vagy olyan nyugtalan Inu?
-Kehh! Én nyugtalan? Ne nevettes!
Inuyasha mélyen a tűzbe nézett, még mindig maga előtt látta, ahogy
Kikyout a mélybe löki Naraku.
-Nem élném túl, ha valami baja esne Kagoménak... -gondolta magában
Inu és a szeme megtelt könnyel.
Kagome látta, hogy valami baja van Inuyashának, de nem mert rá
kérdezni.
Ebben a pillanatban a távoli égen megpillantottak egy óriasi sötét
felleget.
-Ez Naraku! -kiáltotta Kagome.
-Tudom!
-Hogy lehet az, hogy nem érezted a szagát?!...Na nem, te mindvégig
tudtad, hogy ő az! Miért nem mondtad el?!
-Azért nem mondtam el, mert nem akartam, hogy kétségbeess!
-Hát kösz, de most sem vagyok nyugodt!
Az égből egy cső szerűség nyult le és kilépett belőle a gonosz
megtestesítője, Naraku.
Vajon jól látom, hogy a kis korcs és a halandó papnő van itt? Ha-ha-ha!
Most végre eltüntethetlek mindkettőtöket a föld színéről!
-Ne légy abban olyan biztos!
-Úgy látszik a halandónak nem tetszik az élet! Nehogy azt hidd, hogy
megmenekülhetsz, amiatt, mert hasonlítsz Kikyoura! Még ő sem
menekülhetett meg! HA HA HA!
-Ne vedd a nevét a szádra, te ...te  torzszülött.
-Oh! Úgytünik, hogy a kis korcs még mindig nem tudta elfelejteni a kis
szukát!
-Fogd be a szád te szemétláda! -kiáltotta Kagome könnyes szemekkel.
Te vagy az utolsó "ember", aki leszukázhatja őt! Ne felejtsd el, hogy te is
szeretted!
-Ez igaz. Onigumo szerette őt, de annak már vége! Többé nem a részem
az a szerencsétlen ember!
-Pusztulj! Tessaiga mutasd az erőd! Gyémánt penge csapás!  
-Valaki nagyon mérges! Ne hidd azt, hogy azzal a szerencsétlen karddal
tudsz nekem ártani! Te kis korcs!
-A francba! Igaza van! -gondolta Inuyasha.
-Inuyasha! Tessék az ékkövek! Talán ezzel! -Ka...go...me!
-Ne félj, majd támogatlak!
-Ha mellettem vagy, akkor nem félek! Tessaiga!
-Sajnalom, de már azzal sem tudsz ártani nekem!
-A francba! Ez, hogy lehet?!
-Ne felejtsd el, hogy nem csak a te birtokodban vannak ékkőszilánkok!
Ha ha ha!
-Sajnálom Kagome, de én nem...nem....nem tudok semmit tenni ellene!
Ekkor Inuyasha érezte, hogy a lány átkarolja hátulról.
-Ne haragudj rám Kagome, túl gyenge vagyok, de az utolsó véremig
harcolok érted! Ezt megígérem!
-Inu..Yasha!
A pillanatot Naraku egy erős csapással szakította meg, amely Inuyashát
telibe találta. Nagyon súllyos sebeket szerzett, de nem törödött vele. Oda
állt Kagome elé és kivédte a következő erős csapást is amelyet Naraku
mért rájuk, majd összeesett.
-Mégsem vagy olyan kemény te kis korcs! Most ki menti meg a kis
barátnőd a haláltól?!
Kagome könnyes szemekkel térdelt Inuyasha mellett. A félszellem minden
porcikája úszott a vérben.
-Fuss Kagome....szaladj! Neked élned kell! Nem hagyhatod, hogy egy
ilyen szemét kezébe kerüljön az Ékkő! Menny!
-Nem mehetek...Ha meghalsz, akkor én is veled halok meg! Nem hagylak
el soha szerelmem!
-Ka...go...me! Én is szeretlek! Eddig még nem mondtam, de senki iránt
nem éreztem még így! Szeretlek!
Ekkor a fiú feje félre fordult. Inuyasha elájult a nagy vérveszteségtől.
-Inuyasha!!!!!!!!!!!!!!!
-Ne légy ostoba te lány! Inkább mentsd az életed! Talan van még esélyed
a menekülésre! Ha Ha Ha! -kiabálta cinikusan Naraku.
-Ne merd megtenni!
Kagome teste elkezett világítani és felemelkedett a levegőbe.
-Nem engedem meg, hogy ezt tedd!
-Ez tényleg figyelemremeltó, de te akkor is csak egy halandó vagy
spirituális energiákkal!
-HA HA HA! Most tévedsz Naraku!
-Mi van? Miket beszélsz te lány?!
-Én vagyok aki világosságot hoz a sötétségbe én vagyok ki uralkodik az
erők felett! Én vagyok a te végzeted!
-Miket hordassz itt össze! Hogy te egy ISTEN?! Ez még viccnek is gyenge!
Ha istenség vagy, akkor bizonyára kibírod a támadásom!
Naraku támadást akart indítani Kagome ellen, de ereje mintha lefagyott
volna. A fülében csengett az amit Kagome mondott neki: "Én vagyok ki
uralkodik az erők felett!".
-Az nem lehet, hogy egy halandó győzzön le! -ordította Naraku.
Kagome teste kék fényt bocsátott ki, ez jelezte, hogy ő egy Istenség.
-Bár egy Isten vagyok, emberi testbe kell bújnom. Az elöző testem túl
gyenge volt, ezért is engedtem, hogy cselszövéssel elpusztítsd!
-Azt állítod, hogy a Kikyou testében voltál?
-Pontosan, de újjá születtem ennek a lánynak a testében, aki minden
szempontból jobbnak bizonyolt a másiknaál. A szívének szeretete teszi őt
és engem erőssé! El kell fogadd, ő sokkal erősebb mint te valaha is
lehetnél! Benne lakozik a két Istenség! A szeretet és a bátorság! De ez
még nem elég, kell hozzá a tiszta lélek, amely összetartaja a két erőt!
-Az nem lehet, hogy ekkora erővel rendelkezik! Ez nem lehet!
-Naraku most megfizetsz minden bűnödért! A pokol legmélyebb
bugyrába száműzlek, ahol tökéletes nyugalomban átgondolhatod eddigi
tetteid! Ha nem mutatsz semmi megbánást, akkor elpusztítalak!
-HA HA HA! Egy ember akar elpusztítani!
Kagome teste teljesen átalakult. Haja megnőtt és szürkévé vált! Papnői
ruhája helyet egy átlátszó fehér selyem darab váltotta fel, amely csak
úgy szikrázott a spirituális erőktől. Arca semmit nem változot.
-Egy dologért azonban köszönetet kell mondanom neked Naraku;
Köszönöm, hogy segítettél kibontakozni! Ha te nem vagy akkor soha nem
tudom előhívni a bennem rejlő erőket!
Kagome kinyújtotta a kezét amelyben egy vörösen ízzó, gonosz szív
dobogott, majd összecsukta a tenyerét és a szív szétporlat, ahogy
Naraku teste is. Miután a gonosz elpusztult Kagome leereszkedett a
földre és Inuyashához sietett. Jobb kezét a fiú szívére helyezte, lehunyta
szemeit és erejével meggyógyította a félig már halott INUYASHÁT. Mielőtt
a fiú felébredt volna azelőtt visszaváltoztatta testét amennyire tudta,
de az isteni auraját nem tudta eltüntetni. Mikor Inu felébredt s
meglátta kedvesét, szerelmesen átölelte. Nem kérdezte, hogy hol van
Naraku, csak szívből örült annak, hogy életben látja szerelemét.
  Kagome nem tudta, de Sango, Miroku és Shippou mindent látott. Miután
felébredt Inu, ők is oda rohantak hozzá és mikor Kagome elé értek
meghajoltak és így köszöntötték:
-Üdvözlünk! Oh, Isteni felség!
-De srácok! -mondta Kagome kipirosodva. Ugye ti mindent láttatok?! Hát
az ciki...
-Miről beszéltek? Nem értek semmit! Valaki világosítson már fel! Tök
hülyenek érzem magam! -kiabálta Inu.
-Tudod, Kagome megistenesedett, akarom mondani isteni személlyé vált!
Ő nyírta ki Narakut!
-Mi van?! Ezt mondd el mégegyszer és érthetőbben! Hogy Kagome isten
?!Na ne már!
-Inuyasha:OSUWARI!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!Ez még használ-mondta
Kagome!