/18 éven aluliaknak nem ajánljuk!/

Lemenőben volt a nap mikor Sango és Miroku letelepedtek egy kis
faluban.
-Ma itt éjszakázunk!
-Jó Miroku, de...honnan tudod, hogy adnak szállást?
-Oh, hát ez egyszerű! Tudod gonosz felhők gyülekeznek a kis falu fölött és hát a mi dolgunk az...
-Jó, jó! Értem! Már megint ki akarsz tolni az emberekkel!
-Ah, dehogy ez csak egy..egy...kis önsegéjzés...
-Persze! Önsegéjzés!
-Ne légy már ilyen dühös! Végülis valahol el kell aludni!
-Hát ez egyszer...
-Jo estét! Én egy szelleműző szerzetes vagyok! Az a küldetésem, hogy
elpusztítsam azokat a gonosz szellemeket, amelyek a falvakat
megtámadják.
-Oh,szerzetes! Téged az istennő küldtött! Kérlek maradj itt éjszakára!Nagy örömet okozna, ha egy ilyen lelkiismeretes szerzetes és egy szellemirtó védelme alatt lehetnénk! Sajnos csak egy szabad szobánk van!
-Nem baj! Ugye Sango?
-Miért is lenne gond ^/^'?!
-Akkor kövessetek! Megmutatom a szobátokat!
-Köszönjük szépen!
Sango es Miroku berendezkedtek a szobába. Sango csak úgy vöröslött!
Nagyon kellemetlenül érintette, hogy a perverz szerzetessel egy szobában kell aludnia.
-Ha az a perverz szerzetes valamit csinál, akkor én megölöm! Hogy
hozhatott engem ilyen kellemetlen helyzetbe?! Most mit gondolhatnak
rólam?! -gondolta Sango.
-Sa..Sango! Valmi bajod van?
-Nem !!!!!!! Nincs semmi bajom!!!!!! -ordította a lány.
-É..értem. Olyan feszült vagy! Nem akarod, hogy megmaszírozzalak?
-Ne is gondolj rá!!! Maradj ott!!!!
-De szerelmem! -mondta Miroku már már ártatlanul.
-Mi...mi...mit mondtál?^o^- kérdezte  Sango meghatodva.
Miroku Sangohoz lépett, átölelte és megcsókolta. Sango nem tudott ellenállni. Viszonozta a csókot, mert nem tudott ellenállni a szerelemnek.
Forrón átölelte a szerzetes és csókolta amíg bírta. Mirok óvatosan
leemelte Sango ruháját a válláról és ledöntötte az ágyra. A lány
egyáltalán nem tiltakozott. Sango érzte, hogy magával sodorja a
szenvedély.
Miroku teljesen levetköztette Sangot. A lány teste csak úgy izzót a
szerelemtől. Sango kibogozta Miroku vállkendőjét és lehúzta a ruháját. A fiú azt sem tudta hova legyen az örömtől, hogy egy lány együtt van vele és hogy az a lány Sango.
-Ezt nem kéne...-súgta Sango.
-Ne beszélj kedvesem! Hallgasd a szíved szavát!
Miroku végig csókolta Sango izmos testét, majd nyelvével behatolt
Sangoba. A lány nagyon élvezte. Éles sikoltásokkal adta a fiú tudtára,
hogy jó úton van a csúcs fele. Miroku izmos hímvesszőjével behatolt
Sango nemiszervébe. A lány fájdalmat érzett, de csendben volt. Miroku hamar elélvezte. Sango felsóhajtott mikor szétcsapodtak benne Miroku
nedvei. Sango helyet cserélt Mirokuval, most ő okozott örömet a
szerzetesnek. Hamarosan mindketten elfáradtak, lihegve egymáshoz
bújtak. Miroku életében először érezte, hogy szerelmes és nem bírt
ellenállni, megkérdezte:
-Sango, ha elpusztítjuk Narakut, a harcok után hozzám jössz nőül?Leszel a gyermekeim anyja?
-Igen, mindkettőre a válaszom igen, de először bosszút kell álnom az
álnok Narakun, azután a tied leszek. Megígéred nekem, hogy ha hozzád megyek akkor nem futkorászol a szoknyák után?! Ugye megígéred?
-Ö..ö..ö . Hát persze! Holtomig hűséges leszek hozzád kedvesem! Hiszen te vagy életem első szerelme, az első lány aki iránt érzéseket táplálok.
-Oh szerzetes! Én is nagyon szeretlek!
-Biztos, hogy megvárjuk azt amíg végzünk Narakuval? Mármint az
esküvővel?
-Te döntesz szerzetes! Én mindenképp melletted maradok!
-Oh, Sango! Annyira szeretlek.
Ekkor Miroku elkezdte simogatni Sango fenekét. Életében először nem
kapott pofont emiatt.
-Azért hiányozni fog... -mondta a fiú elmélyedve.
-Mi fog hiányozni? -kérdezte a lány elgyámoltalanodva.
-Ne félj! Nem a lányok, hanem a sok pofon, de valahogy csak hozzá
szokom majd!